| Andalúzia
Andalúzia Európa legdélibb csücske, amelyet Afrikától csupán a 14 km széles Gibraltári-szoros választ el. Nyugatról az Atlanti-óceán mossa partjait, keletről pedig a Földközi-tenger határolja. Kasztília-León után ez Spanyolország második legnagyobb tartománya: 87268 km2-es kiterjedésével az ország területének 17 százalékát foglalja el.
A tartomány neve a középkori arab megszállók (mórok) által létrehozott állam, al-Andalúsz nevéből származik, amelynek bizonytalan eredetű végső forrása valószínűleg vandálok lakta területre utal.
Székhelye: Sevilla
Területe: 87.268 km2
Lakossága: 7.478.432 fő
Tartományai: Sevilla, Granada, Cordoba, Cadiz, Malaga, Huelva, Jaén, Almería
Andalúziában természetes tő csak elvétve akad, annál tobb viszont a folyók felduzzasztásával kialakított tó vagy víztározó rendszer. A száraz években jelentősen megcsappannak a készletek, és ilyenkor még az ívóvíz-fogyasztást is szigorúan korlátozzák.
A mediterrán Andalúzia Spanyolország legnaposabb része. A vidék évi átlagos középhőmérséklete 18-19 oC. A tartományban kevés a csapadék, néhol teljes a szárazság. Az átlagosan évi 600 mm csapadék főként ősz és tavasz között hullik. A Cabo de Gata vidékén évente nem hullik több eső mint 150 mm, s ez Európa egyetlen természetes úton kialakult sivataga.
Andalúziában nagy hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre. A tartomány összterületének 17 százaléka áll természetvédelem alatt: 82 természetvédelmi területet alakítottak ki, s ezenkívül van itt még két nagy nemzeti park, valamint több kisebb is. A tengerparti sáv jellemző növényei az aleppói fenyők, a pínea, az agávé, a füge, az eukaliptusz, a leander, az olajfa, a gránátalma, a mírtusz és a különböző pálmafélék. A folyóvölgyekben gyakoriak a citrom- és narancsültetvények.
Andalúziai-medence
A tartomány központi részét az Andalúziai-medence uralja. Egykor öböl volt, de a Sierra Nevada és a Sierra Morena folyói lassan feltöltötték. A hatalmas síkságnak ezer arca van. A medencét Andalúzia legnagyobb folyója, a Guadalquivir élteti, partján mindig dús a növényzet. A mediterrán éghajlatra jellemző babérerdők, olajfaligetek és mandulafenyők borította alföld, a szárazföld belseje felé egyre dombosabbá és szárazabbá válik. Mindenhol megszokott az okkersárga talaj, amely a végeláthatatlan búzamezőket táplálja. A medencében terül el többek között Sevilla és Córdoba városa is. A narancs- és citromligetek, a pálmák és jázminbokrok illattal telítik meg a tájat.
Hegyvidékek
A tartomány igazi arcát a hegységek adják meg. Északon húzódnak a Sierra Morena és a Betikai-hegység láncai, míg a déli partok mentén a Sierra Nevada hófödte csúcsai magasodnak. Ezeken a vidékeken épültek a kicsi, fehérfalú házakkal teletűzdelt, csendes falvak. A hegyek ormain gyakran hajdani erődök, várak romjait látjuk. A vadregényes táj értékeit nemzeti parkok őrzik. Hatalmas vonulataival a Sierra Nevada Spanyolország kontinensen fekvő részének legmagasabb hegysége. A Mulhacén-csúcs 3478 méter magasra emelkedik a part homokos strandjai fölé. Ebben a magasságban nyáron is hó fedi a vidéket, így a Sierra Nevada az ország egyik síközpontjává vált.
Partvidékek
Tengerparti szakaszai északról déli irányba haladva:
-
Costa de Almería
-
Costa del Sol: Andalúzia négy partszakasza közül a legismertebb. Neve napos partot jelent, ami utal arra, hogy a turista-áradat itt egész évben töretlen. 110 km-es partvonalát szinte mindenhol hotelek, strandok övezik. Granadától egészen Gibraltárig terjed.
-
Costa Tropical
-
Costa de la Luz
Történelem
A föníciaiak kora
A főníciaiak erős kolóniát hoznak létre a déli partvidék legendás városában, Tarsisban. Első világosan körvonalazható államuk, Tartésszosz királyság a Guadalquivir torkolatánál feküdt. Írott törvényeik voltak, a mezőgazdaság és a fémművesség erős városfejlődést alapozott meg.
A rómaiak kora: Baetica
A rómaiak az ie. 2 században hódították meg a mai Andalúziát és Lusitania provinciával együtt létrehozták Hispania Citeriort, mely a leggyorsabban és legszervesebben romanizálódó területek közé tartozott. Szenátusi és császári ellenőrzés alatt állt, mely a római közigazgatás alapegysége volt. Plinius szerint 175 fallal övezett város volt a területén: 9 kolónia, 10 római és 27 latin város, 6 szabad város, 3 föderáció, 120 adófizető község. Baetica a szőlő, az olajbogyó, a búza és az árpa ill. a gyümölcstermesztés központja.
A vizigót uralom
Először ez a régió, Sevilla volt a vizigótok központja, de ez áthelyeződött Toledóba. A vizigótok (nyugati gótok) kereszténységet felvett nép volt, ma is sok templomuk nyoma fellelhető a mai templomok alapjaiban (pl. a cordobai Mezquitában)
Az arab uralom: „A csodás al-Andalúsz”
711-ben az arabok (mórok) Tárik hadvezér vezetésével (7000 gyalogos berber harcos) átkelve a Gibraltári-szoroson a félszigetre, beavatkoznak a vizigót polgárháborúba és uralmuk alá hajtják a területet.
732-ben a Tours-i csatában (magyar nyelvterületen poitiers-i csata néven ismert), Martell Károly kiűzi az arabokat Galliából,(csaknem a teljes mai Franciaországból) de részben e déli frank területek, valamint a mai Spanyolország és Portugália szinte teljes területei még évszázadokig a mórok kezében maradnak. Az arab-mór uralom központjai: Córdoba, Sevilla, Granada, gazdasági központjai: Málaga, Almería.
Córdoba fénykora
756-ban a Córdobába menekült I. Abdar-Rahmán omajjád uralkodó megalapítja a Córdobai Emirátust, önálló államát, mely a félsziget jelentős területére kiterjed. A korszakban bevezetik a mesterséges öntözést, fejlődik a selyem- és fegyvergyártás, felvirágzik a gazdaság és a kultúra. A Córdobai Emirátusra általában jellemző a vallási türelem; a keresztények közül sokan áttérnek az iszlám hitre.
1031-ben III. Hisám, az utolsó omajjád kalifa megbukik; a kalifátus 20 független részbirodalomra hullik szét.
1086-ban észak–afrikai berberek, az almorávidák megvédik az iszlám államot a keresztények hódításaival szemben, és a déli területeket egyesítik afrikai birodalmukkal.
1146-ban az almorávidák birodalmát meghódítják a berber almohádok, akik megszilárdítják az iszlám uralmat.
1212-ben Mohamed-al- Naszír kalifa vereséget szenved Tolosa mellett a keresztény seregektől, az almohádok birodalmának széthullása; Córdobát, Cádízt és Sevillát visszafoglalják a keresztények.
Granada fénykora
1238–1492: a granadai emirátus a Naszridák uralma alatt áll. 1238-ban Beni Naszr megalapítja az emirátust Malagával és Almeríával, Granada a félsziget leggazdagabb városa s egyben kulturális központja.
1246-ban Granada mór uralkodói a kasztíliai király adófizetőívé vállnak, hogy elkerüljék a fegyveres harcot.
1300–1400 között: Granada kulturális fénykora. 1333-ban Gibraltár visszahódítása.
1481-ben Kasztília tizenegy éves harcot kezd a mórok ellen, melyben Európa legjobb hadserege vonul fel a mórok ellen. 1492-ben Málaga és Granada visszavétele után XI. Abu – Abdallah Afrikába vonul vissza, a mórok és a zsidók kiűzése visszaveti az ország gazdasági fellendülését.
Turizmus
A tartomány története és sok körülmény is közrejátszott abban, hogy Andalúzia gazdasága nem tartozik a legvonzóbbak közé az országban. A második világháború előtti Franco-rezsim olcsó munkaerőt és nyersanyagot sajtolt ki a tartományból. Az egyre szegényebb régiót az 1950-es években sikerült kicsit magához téríteni, amikor felfedezték Andalúzia tarkaságát, strandjait. Innentől kezdve turisták árasztották el az addig elzárt, szegény területeket. Az Európai Unió is foglalkozott Andalúzia felzárkóztatásával, de a segélyek csak a tartomány nyugati részének iparosodásához volt elég, amelynek központja Sevilla és Huelva. Ezen felül az infrastrukturális támogatások legalább mindenhol megalapozták az andalúz sikerágazat, a turizmus fejlődését. A tartomány lakóinak nagy része ugyanis ebből az szolgáltatási ágazatból él.
Mezőgazdaság
Az idegenforgalmon kívül azonban vannak még kiemelt iparágai a déli tartománynak. Ilyen a szőlőtermesztés és ehhez szorosan kapcsolódik a bortermelés. Ahhoz képest, hogy Andalúzia Spanyolország második legnagyobb bortermelő tartománya, nem sok szőlőültetvénnyel találkozunk az utak mentén. A sikert egy speciális, világszerte ismert fajta hozta az andalúz borászoknak, ugyanis a sherry őshazája ez a tartomány.
A szőlő mellett megterem itt az olajbogyó, a citrusfélék, a dohány, a gyapot, a fűszerpaprika és más zöldségféle. A feldolgozásra több üzem is létesült, ezek adják az andalúz ipar gerincét. A földművelés mellett az állattenyésztésnek is nagy hagyományai vannak.
A száraz területek juhnyájai mellett ismertek az andalúziai bikák, amelyeket gyakran a viadalokra tenyésztenek. Azonban a legismertebbek az itt nemesített fehér andalúziai lovak.
Ipar
-
Bányászat: Andalúzia hegyvidékei pedig nemcsak a síelni vágyóknak hoznak hasznot. Évezredek óta ismert bányák sorakoznak a Sierra Morena és a Sierra Nevada völgyeiben. Higanyt, ólmot, rezet és piritet rejt a hegy gyomra. Ezek megmunkálása azonban ritkán történik Andalúziában.
Kultúra
Andalúzia művészete
Mór mecsetek
A mórok nagy hatással voltak az egész ország nyelvére, kultúrájára, építészetére, hagyományaira. Andalúziában érték el a legnagyobb hatást, hiszen ez a terület volt a leghosszabb ideig mór kézen. Ma is élnek arabok a tartományban, de főleg az arab fürdők, a mecsetek és a kalifák, emírek palotái idézik a történelmi kort.
A mórok a sivatag népe, így a vizet szentként, minden élet alapjaként tisztelték. Mindemellett a Korán előírja az igaz hitűeknek a testi tisztaságot. Andalúziában ekkor tucatjával épültek az arab fürdők. Kiterjedt csővezeték hálózatokon keresztül folyt a meleg és a hideg víz a medencékbe. A közfürdőkben az egyik nap a férfiaké volt, míg a következő a nőké. A fürdőknek azonban nemcsak a megtisztulást kellett szolgálniuk, hanem érzéki elégedettséget is ki kellett váltaniuk a fürdőzőkből. Ezért igyekeztek díszes csempékkel borítani a fürdőket, és a vizet is általában kőszobrok köpték.
A mórok minden városban megépítették vallásuk jellegzetesen szent helyeit, a mecseteket. A karcsú minaretek erdejében megbúvó mecsetek akkoriban a város szívének számítottak. Azonban a reconquista után a katolikus uralkodók majdnem minden mecsetet leromboltak, vagy keresztény templommá átépítettek. A paloták mellett így ma csak a mesteri mecsetet lehet látni. Ez utóbbiakra találhatunk igazán lenyűgöző példát Córdobában, a Mezquitát, a világ egyik legnagyobb mecsetjét. Egyik leghíresebb mór műemlék Granadában, az Alhambra, a város fölött fekvő erődítmény, melynek belseje csodálatos mór palotát rejt. A Sierra Nevada északi lejtőire is nagyszerű kilátással bíró palotát évente 2 millió turista keresi fel.
Azulejo
Aki ellátogat Andalúziába, sok helyen találkozik az azulejokkal. A házak, paloták és szinte minden épület belsejét ugyanis színes csempék, azulejok borítják. Külön művészeti ággá fejlődött a 13. század végén az arabok közvetítésével bekerült csempék gyártása. Használatukat nem a divat szeszélyei indokolták, hanem az a tény, hogy a csempe enyhíti a nyári hőséget. A színes, művészien kidolgozott csempék agyagból készültek. A mesterek először megfestették a táblákat, majd cinkkel, mangánnal, rézzel, vassal és kobalttal díszítették a csempéket. Ezután berakták őket egy kemencébe, és 24 órán keresztül 900 fokon égették. Végül 24 órán keresztül hűlni hagyták. Így váltak maradandóvá. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
